A délutánom kész káosz volt, nagyon nem találtam a helyem. Elindultam a hármas vonathoz, mert beszélni akartam ismerősömmel, erre az állomáson mondja a forgalmista, hogy majd négykor megy a vonat. Nézek bambán... ennyit késne!? Később leesett, hogy csak páros órákban van járat.. Vártam, majd buszoztam a dokihoz. Ó, mondom, leszálok egy megállóval később, erre eltévedtem, nagy nehezen a szokásos buszmegállóhoz találtam.. A dokinéni kedves volt, lefújta a pockot ezüstös valamivel, amitől nem piszkálja a sebet, holnap veszek Betadine-os oldatot és mehet a kezelés. Doki után vártam a buszt, de az állomásig egy sem ment, felszálltam a másodikra, két megálló után pedig le.. várok, várok, semmi, jó, elmentem a térig, majd siettem az állomásra, de lekéstem a vonatot, szerencsére volt másik. Anya közben hívott.. ő is megiratta kálmit, mikor megtudta, mi történt.. Hazaút nem volt vészes, majd találkoztam a srácokkal. Jól esett a társaság, itthon csak bőgtem volna. Hazabringaúton mondta T, hogy holnap eljön hozzám, mert túl sok időt pazarol el, ahelyett, hogy velem lenne, óh :)) Ennek annyi az előzménye, hogy egy barátunk válni fog, és elég sokat sztorizgat, meg minden. Én azért remélem, hogy a felesége meggondolja magát. Lehet gyerekes, de hiszek még a csodákban.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://yellowalien.blog.hu/api/trackback/id/tr246036837
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.