Hiányzik, persze, hogy hiányzik, de már nem mondhatom neki, meg nehéz is egyedül lenni, de szerencsére lefoglal a munka és az egyetem, vagyis igyekszem nem gondolni rá, akármennyire is egyedül érzem magam.. (Nem érdekel, ha látja, úgy érzem, marad a blog, ha mégis máshogy lenne, majd bezárom... Egyszer úgyis fel kell nőni, azt hiszem.)
Egy szó, egy pillanat, mosolyogsz,
Ez a szívemben marad! És ennyi!
[...]
Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem,
Ez az orr, Ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.
Mert ez egy elbaszott szerelem.
Micsoda elbaszott szerelem.
Csak bámultam a képed...
Olyan kurva nagy ez a végtelen!
Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem.
De most még téged látlak
Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken,
De kérlek, ne magyarázd meg nekem!
Mert ez egy elbaszott szerelem.
Micsoda elbaszott szerelem.
