Tegnap elkísérhettem az MRIre, vagyis csak az ajtóig, nem egyedül. Jó érzés volt abból a szempontból, hogy vele lehettem így, viszont rossz is, mivel mégis csak egy vizsgálat.. Várakozás közben sokat beszélgettem az anyukájával Róla, és az édesapjáról. Eddig is tudtam, milyen értékes ember, de a beszélgetés még biztosabbá tett.. Mintha valami megváltozott volna...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.