Nem akarok minden fiú után más virágra/blogra szállni, de ez már nem a mi történetünk. Ma utoljára beszéltünk, elmondtam neki mindent; mit gondolok róla, hogy változzon, legyen olyan, mint amilyennek én ismertem meg, beszéljen az anyukájával, viselkedjen úgy vele, mint régen, hiszen csak rá számíthat mindig, én már nem leszek ott.. Szívszorító volt végleg elbúcsúzni, de már tudtam, már múlt hétem éreztem. Tudom, hogy hozzám tartozik a múltam, mégis más. Mit kellene ilyenkor csinálnom? Próbáltam keveset írni róla, úgy ahogy sikerült, de ismeri a címem..
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://yellowalien.blog.hu/api/trackback/id/tr866037124
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.