júúj, én el sem hiszem a mai napot!!! *-*
A reggel kellemesen indult, mondhatni, a munkával is jól haladtam. Csak pici hibákat említettek, azokon nem nehéz változtatni..Tegnap próbáltam a korábbi járattal haza érni, hiszen nem tudtam, mit csináljak, ha összefutunk. Talán a sors akarta, hogy ma együtt utazzunk haza tegnap helyett.. A felszállásig nem nagyon beszéltünk, csak köszönt, kínos volt mindkettőnknek. Mellém ült, végig beszélgettünk, mindenről. Említette, hogy már hétfőn egy óra után fel akart hívni, meg később is, este nem tudta megállni. Hajh, annnnnyi mindenről beszéltünk, a boldogságtól el is felejtettem. Sétáltunk egy darabig, majd az utcájuknál megálltunk, beszélgettünk, sokáig, szintén mindenről. Már akkor eldöntötte úgy ahogy, mi lesz, de várni akart szombatig, viszont az meg hülyén jött volna ki a mai este után.. Végül mondja nekem, hogy "Sajnálom!". Nézek, hogy most mi van!? Erre Ő: "Sajnálja, de nem folytatjuk!" Nem sírtam, hiszen fel sem fogtam.. csak bámultam, nem bírta mosolygás nélkül.. :))) Megölelt és mondta, nagyon szeret és csak engem akar. Nem ezekkel a szavakkal, de tényleg nem emlékszem rá.. A lényeg ugyanez. :) Bőgés, nevetés, bőgés után megkérdeztem, hogy biztos-e benne, mert még meggondolhatja magát. Említette, hogy ne legyek féltékeny, mert nincs mégegy olyan, mint én.. Haha, olyan különleges! :))) Alig hittem el, és még most sem! Nem hiszek a tündérmesékben, sem hasonlókban.. nehéz felfogni. Persze, tisztáztuk, hogy van pár dolog, amin változtatni kell, de ezt tudtuk mindketten. Én is kevesebbet hívom, ha szeretne látni, tudja hol keressen. Nem fogok mindent a "szájába rágni".. Ő is változik kicsit. :)
Megérte türelmesnek és erősnek lenni! Azóta már egyszer hívott.. ;-)
