Köszönjük a jókívánságokat! Még nem tudni, mikor műtik és hogy. Voltunk bent nála, annyira jött volna haza. Küszködtem a könnyeimmel, hogy ne kezdjek el bőgni, itthon már nem sikerült. Remélem nem lesz nagy műtét és nem fog fájni neki. Kis lüke elkezdi, hogy legalább most lesz ideje átértékelni az életét, a kapcsolatunkat és minden mást. Tegnap is állandóan köszönte, hogy lementem, segítettem, ápolgattam. Pedig nekem ez természetes. Holnap ha eltudnak vinni, megint megyek, de ha nem tudnak, akkor pénteken apa elvisz, vagy kerékpárral is elmegyek, azon nem múlik.