Hétvégén láttam a Toy Story 3-at. Igaz, hogy csak kalóz változatban, de így is tökéletes volt. A végén majdnem sírtam, pedig nem szokásom. Kiskoromban mindig azt hittem, hogy a plüss állataim este beszélnek, és éreznek, néha etettem őket. Az egyik pandának még most is csokifagyis a feje. xD Talán emiatt is éreztem annyira közel magamhoz a mesét. :)

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.