Fogalmam sincs hol kezdjem. Kezdem azzal, hogy nem tudom kezelni a problémákat. Ebből adódott az is, hogy mélyen legbelül ragaszkodtam ahhoz, hogy minden hétvégén együtt legyünk. Megrémített a gondolat, hogy ha nem történik minden a szokásos, monoton menetében, akkor gond van, pedig lehet nincs, csak én vagyok ilyen kattant és nem tudom elfogadni, hogy nem mindig szeretnéd az együttlétet, ellentétben velem. Attól féltem, hogy ha egy hétvége kimarad, akkor probléma van, és teljesen bebeszéltem magamnak. Fogalmam sem volt hogy kezeljem ezeket, mit tegyek. Talán tényleg nagy gond van, talán én vagyok hülye, nem tudom. Mostanság egyre gyakrabban töröm a fejem rajtunk, hogy jó ez így, vagy hagyni kellene. Nem szeretném hagyni, hiszem, hogy rendbe lehet hozni. Bár ha már elmúlt a vágy irántam, akkor akármilyen cselt bevethetek, az sem hozna vissza. Ismét, mint mindig, most is ismétlem önmagam, hogy nem szeretném, ha azért lennél velem az ágyban, hogy nekem jó legyen. Szeretném érezni, hogy kellek neked, és tényleg, ne csak szánalomból. Bár ismerlek annyira, hogy tudjam, szánalomból semit sem csinálnál. Eszembe jutott a múlt hét éjszaka, mikor mondtál valamit nekem, csak foszlányokra emlékszem. A lényege az volt, hogy nem szeretnéd, ha szomorú lennék. Annyira szánalmasnak érzem magam, hogy itt bőgök és várom, hogy vissza hívj, hogy megmondhassam, beszélnünk kell. Azt sem tudom, jó ötlet volt-e ezt leírni..
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://yellowalien.blog.hu/api/trackback/id/tr556037498
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.