Hiányzik, persze, hogy hiányzik, de már nem mondhatom neki, meg nehéz is egyedül lenni, de szerencsére lefoglal a munka és az egyetem, vagyis igyekszem nem gondolni rá, akármennyire is egyedül érzem magam.. (Nem érdekel, ha látja, úgy érzem, marad a blog, ha mégis máshogy lenne,…
Szólj hozzá!
A reggeli vonatút ma különösen hosszúnak tűnt, szerencsére már nem sírtam. Azt hiszem, itt az ideje bezárni ezt a blogot (amúgyis ismeri a címét..), még alszok rá egyet.. Nem bántam meg semmit vele kapcsolatban, talán így volt szép, nekem biztosan az volt.