Annyit idegeskedtem, hogy már erőm sincs teljesen leírni.
I.vel beszéltem chaten, csúnyán összevesztünk, mivel konkrétan meg kellett volna mondanom szerinte, hogy lenne valaki. Elbasztam, nem tudok vele mit csinálni. Utálom magam emiatt. Elengedem! (Csak összeszorult a szívem, mikor azt írta, hogy 2 napig semmit sem tudott rólam és érzett valamit, de nem tud már bízni bennem...stb. Én mondtam az én véleményem, ő az övét, elköszönt, én is, majd megint írt, sokszor bántóan.. Sok az a kilenc év, sok mindenben kiütközött..) Mintha szeretne, csak mégsem, vagy mintha nem akarna másnak. Ez van, ha én döntök és nem az, hogy el kell fogadnom a másik döntését. Vállalom érte a felelősséget, vagyis igyekszem elfogadni.
