titok
Aranyos volt, és kicsit részeg, egész este flörtöltünk, élveztem, élveztem, hogy kellek neki, láttam rajta, később tapasztaltam. -Kérhetek egy csókot? -Megölelnél? Szorosan ölelt, szorosan öleltem. Olyan rég volt már, el is felejtettem milyen a kapuban állni, és várni, és tűnődni, megcsókoljam? megcsókol?. Nem volt helyes, mégis akartam. Kellett az önbizalmamnak, nekem. Bementünk az udvarra a kerékpáromért, helytelen. Még most is bizsergek, ha rá(juk) gondolok. Közben kavarog bennem az Ő képe is. Képtelen lennék az egy éjszakás kalandokra.. túlságosan ragaszkodom.
Mi történt velem? Ennyi volt a kapcsolat? Ilyen hamar felejtek? Dehogy, állandóan a fejemben volt/van, folyamatosan átalakul. Látom, milyen jól elvan nélkülem, belém nyilal, te hülye, ki tudja kivel volt este, lelkiismeretfurdalás nélkül, én meg rosszul érzem magam, miatta nem folytattuk. Mi van ha mégsem volt senkivel, én meg mást csókoltam? Szégyellem magam. Nem vagyunk együtt, már nincs mi. Eltitkoljuk, elrejtjük, elrejtem mélyen, belém, abban úgy is jó vagyok.
