Voltunk árulni Nyíregyházán az atlétika versenyen. Miután oda értünk, beszélgettünk, arra lettünk figyelmesek, hogy sok fú öltönyben van. G meg is kérdezte tőlük, hogy mi van itt, hogy mindenki kiöltözött. Válaszolt egy fiú, hogy diplomaosztó. Majd rá egy órára jön két szülő fényképpel, nem-e láttuk a fiút. A többiek mondták, hogy öltöznyben látták és hogy merre ment. Eltelt a szombat, nem volt semmi érdekes később. Majd jött a család megint, hogy nem járt erre a fiú megint. Majd K.val telefonszámot cseréltek, beszélgettek és elmentek. Nagyon aggódtak, mert a fiú cukorbeteg és nem kapta meg az inzulinját. Mondták még, hogy szlovákok és a fiú Nyíregyházán tanul. Eltelt a vasárnap, összepakoltunk, amikor a "kolléga" jött vissza, hogy a rendőrök igazoltatnak egy öltönyös fiút. K.ék gyorsan oda szaladtak, mi meg csak vártunk és bíztunk abban, hogy az eltűnt fiú legyen, az volt. K. hívta a szülőket, akik sírtak, a fiú majdnem kómába esett, nem tudodd beszélni, jöttek a mentősök is. Szerencsére meglett, tényleg véletlen, hogy telefonszámot cseréltek K.ék, hiszen a fiúnál semmi irat nem volt.
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://yellowalien.blog.hu/api/trackback/id/tr646037251
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Liliomlány 2011.06.27. 13:11:16
nem semmi Oo