Annyira jó volt látni azt a rengeteg embert a főtéren a villamosból, jó idő volt nagyon. Kedvem lett volna leülni egy padra a könyvvemmel és valami fantasztikus zenével a fülemben. Ilyenkor még jobban imádom az Egyetemet. Csak a nyüzsgés, a napsütés és a kellemes stílusú emberek. Ma egész nap Kiscsillagot hallgattam, de most mégis mást szeretnék, nem kötött le, pedig szeretem. Gyakran nem tudom, mi dobna fel, gyakran meg a bőség zavara tör rám. Holnap utolsó laborom lesz, és így teljesen kiesnek a csütörtöki, pénteki órák. Észrevettem magamon, hogy egyre gyakrabban bámulom az emberek cipőit. Talán azért is, mert néha napján az átlagnál is kevesebb önbizalommal indlok útnak és bambulásképpen lefelé nézek. :D Sohasem voltam megszállott a cipők irán, sohasem volt két párnál több cipőm, de valahogy megfogott az egész. Sokat elárulnak az emberről. Most pedig kémiázok, kell egy kis végső hajrá, hogy meglegyen a hármas. :)