*

Pockokkal hamarosan festeni fogunk. :-) Megcsinál(tat)om velük a tetováláshoz valót.

Kezdődik minden elölről. Megpróbálni nem hívni, nem keresni. Reggel nem tudtam megállni, amikor azt mondta az anyuja, hogy nem ment még haza.. Mire megírta, hogy hol van/volt, már megcsörgettem (kétszer is). Most hívott, hogy nincs gond, az osztálytársánál aludt és annak…

Megbeszéltük; nem hívjuk egymást, nem beszélünk.. Lesz ami lesz, én nem fogok görcsösen azon lenni, minél hamarabb elfelejtsem.. Fogalmam sincs, mi a helyes, így nem is csinálok semmit. Lefoglalom magam, ha lesz munka, dolgozom.. megpróbálok tanulni. Bár ezen a héten nem ment valami…

Nem akarok sírni, hogy jaj milyen szar nekem, nem akarom, hogy sajnáljanak.. de most nem tudok semmi jó dologról írni. Jövő héten nem dolgozom, majd csak novembertől. Le kellene tudnom már az urológiát is. Ráadásul nemsokára öregebb leszek ismét.. Holnap lejön, tisztázzuk, mi lesz…

Semmit sem haladtam a kémiával. Este beszéltünk telefonon, olyan érzésem van, mintha nem is szakítottunk volna, mintha nincs még veszve minden, és szerinte is: rá fog jönni, Velem akar lenni, csak ne legyen túl késő. Fogalmam sincs, mi a helyes, mit kellene csinálnom. Este…

Hiába kezdem el összepakolni azokat a tárgyakat, amiket tőle kaptam, rá emlékeztetnek..felesleges.. hiszen minden kis darabban ott van, a szobámban, a polcomon, legfőbbképp bennem. Szerinte összetartozunk, csak nem most. Nem tudom mi lesz.. szeretem nagyon. Olyan szép volt a hétvége..…

most úgy érzi, egyedül jobb lenne

beszéltünk, nem tudja mit akar, bizonytalan, egyedül szeretne lenni. valószínű, szakítunk.. :-((

"Fölnőtt" fejjel mennyivel másabb A kis herceget olvasni!

Nagyon sok dolgom van! (mégis itt ülök nyolc óta...) Vennem kellene egy határidő naplót, mert ez a félév annyira kusza és szétszórt. Munkabeosztásra figyeljek, mert nem mondhatom le, ha már beírtak, zh dátumokra figyeljek, urológiára figyeljek, hiszen 2-3 napra megint be kell…